Így hát első körben egy kis sült gyümölcsöt terveztem, simán wok-ban összerottyantani, de valamivel még fel akartam spékelni. Elkezdtem előkészíteni a gyümölcsöket, közben meg ezerrel pörgött az agyam a jó megoldás után. Ez egyébként jó taktika, máskor is be szoktam vetni, ha még nem tudom pontosan mit is akarok elkészíteni. Általában mire végzek az alapanyagokkal, tudom, mi is fog a gázra kerülni. Most sem volt másképp.
Felszeleteltem két vagy három almát, körtét, meg egy szem őszibarackot, és egy félcenti vízben elkezdtem pirítani. Néha meg-megforgattam a lábosban, mert a vizet seperc alatt eltüntette, és közben egy gerezd szőlőszemet félbe vágtam, és úgy, a'la nature, egy kis edényben elkezdtem puhára főzni. Kb tíz perc alatt az előzőleg felpakolt gyümölcs elnyerte végleges formáját, félretettem, és tovább kavargattam a szőlőszemeket, amíg teljesen szét nem főtt, és mártás-szerűvé nem vált. Legvégén egy tasak vaníliás cukrot öntöttem rá (nem volt otthon vaníliarúd) és kész is volt az ebéd.
A kissé megpirult gyümölcsön nagyon jól érvényesült az édes, vaníliás szőlő, és igazából ha vaníliarúddal vagy vaníliaaromával készül, akkor tiszta diétás, mégis különleges fogást kaphatunk. Természetesen hamar elfogyott, szokás szerint.
igazolom, hogy isteni volt:)) mindenféle elfogultság nélkül.. vagy legalábbis majdnem.
VálaszTörlésés tetszik a cikk erdélyi felhangja:))
Finomakat főztök. Azt tudtam, hogy otthonosan mozogsz a konyhában, de, hogy még blogot is írj róla :D csak hagyd nagyobbra az opacity-t a háttérnek, mert alig lehet olvasni.
VálaszTörlésSzép lett, így már más :)
VálaszTörlésköszönöm. :)
VálaszTörlés